A csádiak a kormányuk mögé állnak, miközben újragondolják a több mint egy évszázaddal ezelőtt elkövetett gyarmati erőszak egykori borzalmait tükröző kapcsolataikat gyarmatosítójukkal, Franciaországgal.

Néhány seb nem gyógyul be, elgennyesedik és rágja a múlt igazságtalanságainak fájdalmát.

Ez különösen igaz Csádra, ahol a francia gyarmatosítás sebei mélyen bevésődtek azon generációk kollektív emlékezetébe, akik átélték az egyik legrosszabb elnyomásos borzalmait — az 1917. november 15.-i hírhedt Coupe-Coupe mészárlást Abeche városában.

„Csád nekünk, Franciaország ki!” — ez a fájdalommal teli kiáltás visszhangzik a közép-afrikai országban, tükrözve azt a közvéleménybeli hullámzást, amely az utóbbi években jelentősen csökkentette Franciaország katonai jelenlétét Afrikában.

November 29-én Csád Külügyminisztériuma bejelentette, felmondja a Franciaországgal kötött biztonsági és védelmi ipari együttműködési megállapodást. Ez az esemény egybeesett Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter látogatásával és a másnap sorra kerülő találkozójával Mahamat Idriss Déby Itno elnökkel.

Míg Franciaország várhatóan óvatosan reagált a 2019. szeptember 5.-i megállapodás felmondására, Csád hangsúlyozta szuverén jogát saját területei kapcsán.

Nem sokkal később a francia katonai jelenlét ellen tüntetések robbantak ki az országban. A demonstrációk december 5-én kezdődtek, gyorsan elterjedtek a nagyobb városokban, beleértve N'Djamena-t és Abeche-t.

Egy péntek esti prédikáció Abeche-ben jelentette azt a fordulópontot, amely elindította az anti-francia vélemények áradatát Csád utcáin.

December 6-án az imára összegyűlt embereket ismét arra késztették, hogy visszatekintsenek arra a fájdalmas pillanatra, amelyet a franciák 107 évvel ezelőtt okoztak a régió történetében.

Hogyan zajlott le Csád véres francia gyarmati történetének Coupe-Coupe mészárlása és ez mit jelent az emberek számára?

Kamal Koulamallah újságíró és a Le N'djam Post csádi médiavállalat szerzője úgy írta le az Abechében történt 1917-es mészárlást, mint "kiirtatlan foltot Csád történetében."

„Ez egy brutális megtorlás, amely örökre rányomja bélyegét a helyi emlékezetre. Alaptalan gyanúkkal, módszeres megtorlásokkal és a gyarmati büntetlenség politikájával ez a sötét fejezet a francia gyarmati jelenlétből Csádban évszázadokra visszanyúlik, és még ha csendben is, az igazságtalanság és szenvedés szimbólumává vált” – magyarázta Koulamallah.

Az önkényuralom kereskedői

Franciaország az 1800-as évek végén fokozta gyarmati tevékenységét Afrikában. Csád is azon országok között volt, amelyeket a franciák a hatalmuk alá akartak vonni.

Az 1800-as évek végétől a terület lényegében brit és francia befolyási övezetekre volt felosztva.

Mielőtt a nyugati gyarmatosítás megérkezett volna a kontinensre, három helyi szultánság uralkodott Csádban: a Wadai, Bagirmi és Kanem szultánságok.

Ezek az államok évekig hevesen küzdöttek a franciák ellen, valamint jó kapcsolatokat ápoltak az Oszmán Birodalommal.

„Ez a kapcsolat hasonló volt a mai Türkiye és Csád közötti kapcsolatokhoz” – mondta el Dr. Isa Gökgedik, a török Kütahya Dumlupinar Egyetem vallástudományi karának tagja.

A franciák először 1899-ben hatoltak be Csádba, központjukként N'Djamena városát alakították ki, amelyet „Fort-Lamy”-nak neveztek el.

Ezután megpróbálták kiterjeszteni gyarmati adminisztrációjukat olyan régiókra, mint Abeché, Wadai, Borkou és Ennedi. 1905-től kezdve a franciák folyamatos ellenállásba ütköztek az arabok, a tuaregek, az ouled slimane és a Líbiából érkező, az Oszmán Birodalom támogatta Sanussi erők részéről.

Tíz évnyi harcot követően a Moll ezredes és Dr. Chaopen vezette francia erők, 1909. augusztus 23-án elfoglalták Abéchét.

Ez alatt az időszak alatt Wadai szultánja, Mohammed Salih (Dud Murra) és Dar Masalit szultánja, Tajuddin összefogtak az ellenállás érdekében.

Olyan törzsek, mint az Abu Sharib, Havalis, Kelingen, Kodoy, Mimi, Veled Cema és Maba, valamint az Oszmán Birodalom támogatta Sanussi erők is csatlakoztak a harcokhoz, fellépve a francia megszállás ellen.

Moll ezredest a csatában megölték, ahogyan Tajuddin szultánt is. Muhammad Salih szultán és Tajuddin unokaöccse, Bahruddin tovább folytatták az ellenállást egy ideig, de kénytelenek voltak megadni magukat 1911. október 27-én.

Victor-Emmanuel Largeau ezredes 1912 és 1914 között elfoglalta Ain Galakát, Bilma-t és Biltine-t.

Ezeknek a támadások, valamint az éhínség és a járványok a következményeként 322 000 ember halt meg csupán Abéchében.

A lakosság három év alatt 728 000-ről 406 000-ra csökkent.

Vizsgálat a tömeges gyilkosságokkal kapcsolatban

A megdöbbentő számadatok világosan mutatják a francia erők irányította pusztítás mértékét.

Az I. világháború alatt több százezer afrikait kényszerítettek a hadseregbe, olyan hamis ígértekkel, mint a függetlenség elnyerése. Az üres ígérgetések után elküldték őket, hogy meghaljanak az európai csatatereken a németek elleni harcokban.

A háború ellenére a franciák nem tudták teljesen átvenni az irányítást Csád felett.

Az ellenállás megtörésére szisztematikus tervet dolgoztak ki; a közösség tiszteletben álló vallási tudósainak lemészárlásával kezdték.

A franciák szégyenérzet nélkül hazugságok sorával – köztük azzal, hogy kormányzati ügyekről konzultálnának – 1917-ben meghívták a közösségi vezetőket Abéchéba.

Hajnalban, a reggeli imát követően, több száz muszlim tudóst csapdába ejtettek és megöltek. Hasonló mészárlásokat hajtottak végre Varyában és Kanimban.

A Coupe-Coupe mészárlás során a francia katonák korlátlan brutalitásaként több csádi iszlám tudóst machetékkel lefejeztek.

A gyarmati erők a könyvtárakból elkobozták a kéziratokat és könyveket, amelyeket vagy elégettek, vagy Franciaország múzeumaiba küldtek, vagy föld alatti tárolókban rejtettek el.

A hatalmas kulturális örökség elpusztult a káoszban.

Yahya Ould Germa, aki ellenállt a kényszerített toborzásnak, börtönbe került. Akid Magine-t és feleségét, Meram Koise-t, erős nyomás alá helyezték.

Akid Mahamat Dokom, aki elutasította a francia szövetséget, száz támogatójával együtt megölték.

Abud Sharara, a Mehamid törzs vezetőjét, 40 követőjével együtt letartóztatták, majd később kivégezték.

Az esetleges felkelések elnyomására a gyarmatosítók európai frontról csapatokat vezényeltek Csádba, és szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be. Emellett célba vették az emberek spirituális értékeit provokálásuk és leigázásuk érdekében.

A Nagy Mecsetet lerombolták, és a Salamet és Batha régiókban lezajlott tüntetéseket erőszakkal elnyomták.

Ebben az időszakban sorozatos letartóztatások, száműzetések és merényletek követték egymást. Még a legkisebb emberi fellépést is brutálisan elnyomták.

Ennek ellenére a csádiak soha nem fogadták el a gyarmati uralmat, így ellenállásuk egészen az 1930-as évekig tartott.

Évtizednyi elnyomás után Csád 1960. augusztus 11-én elnyerte függetlenségét.

Küldetés mészárlások ellen

A Coupe-Coupe mészárlás máig rendkívül érzékeny téma a csádiak számára.

A tény, hogy a franciák még mindig nem kértek bocsánatot azért, amit a régióval és annak népével tettek tovább súlyosbítja a helyzetet.

„Néhány értelmiségi azt akarja, hogy a Nemzetközi Bírósághoz forduljanak Franciaország ellen, ami jól mutatja a gyűlöletet, amit a Wadai régióban a mészárlás említése kivált. A témában konferenciákat szerveztek, és sok fiatal jól informált a mészárlásról” – mondta el Dr. Mahamat Adoum Doutoum, a Cheikh Adam Barka Egyetem történész professzora.

„A Coupe-Coupe mészárlás halálos áldozatainak száma 150 körülire tehető. Többről van szó, mint a számról, az agresszió brutalitása és szándéka még erőteljesebbé teszi az igazságtalanság érzését.”

A franciák által meggyilkolt tudósokat egy tömegsírban temették el Umm Kamilben, Abéchében.

A temető azóta már a mártír emlékművé vált, amely a csádi nép függetlenségi harcát szimbolizálja az elnyomókkal szemben.

A Coupe-Coupe mészárlás a franciák ellen érzelmi összefogást jelent a csádiak számára.

„Bármely visszatekintés azonnal egyetértést kelt a lakosság körében, akár a gyarmatosítást olyan valóságként látják, amilyen volt, akár a kormány döntését támogatják, hogy megszünteti a biztonsági és védelmi együttműködési megállapodást Franciaországgal” – magyarázza Dr. Doutoum.

„Csak egy kis kisebbség nem fejezte ki támogatását ezen döntés iránt. Bár ők hallgatnak, ez alig befolyásolja a nagyobb konszenzust.”

A Coupe-Coupe mészárlás évfordulóján a csádiak a társadalom minden rétegéből megesküdtek, hogy soha nem felejtik el, amit a franciák tettek az országukkal és népükkel. „Franciaország ki!” – ez a kiáltás nem is lehetne erősebb ebben a változásokkal teli időszakban.