Gázában, a megszállt Ciszjordániában és Libanonban a mai napig fennmaradt keresztény közösségek sorsa sürgető kérdéssé vált a Közel-Kelet szélesedő konfliktusa közepette. Miközben Izrael folytatja népirtó hadjáratait és megszállási politikáját, az arab keresztények széleskörű üldöztetésnek, gazdasági megszorításoknak és elűzetésnek vannak kitéve, amely komoly aggodalomra ad okot a túlélésükkel és kulturális örökségük megőrzésével kapcsolatban.

Az erőszak elkerülhetetlen emberi áldozatai mellett nagyon is valóságos a nép kulturális és vallási örökségének megsemmisítése is. Dél-Libanonban az izraeli erők meggyalázták a keresztény Deir Mimas falu templomát, miközben a légi bombázósok során megsemmisítették Szíria és Libanon második legrégebbi evangélikus templomát.

Ezek a cselekedetek az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu a kisebbséget képző, mély és történelmi gyökerekkel rendelkező arab keresztények közösségeket célzó támadásainak részét képzik.

Ezekre a célzott támadásokra egy példa Betlehem, amelyet Jézus Krisztus szülőhelyeként és a kereszténység gazdag történelmének szimbólumaként tartanak számon. A város palesztin keresztényei már régóta szenvednek az izraeli megszállás által rájuk kényszerített gazdasági és társadalmi korlátozásoktól. 2024-ben az izraeli kormány további adókat vetett ki a templomokra és a keresztény intézményekre Jeruzsálemben, valamint más palesztin városokban. Ezek a nemzetközi jogot megsértő adók, súlyosbították a keresztény közösség gazdasági küzdelmeit, valamint sokakat az ősi otthonaik elhagyására kényszerítettek.

Közben az illegális izraeli telepesek a megszállt Ciszjordániában elvették a palesztin földeket a palesztin keresztényektől, ezzel számtalan családot hajléktalanná téve. Mindezt tetézi a nemzetközi beavatkozás hiánya, amely miatt a palesztin keresztények kénytelenek saját maguk megvédeni magukat a rendszeres elűzetéstől és a demográfiai manipulációktól, és ez még csak a jéghegy csúcsa.

Netanjahu demográfiai tervei

Netanjahu politikái aggodalmakat váltottak ki az arab keresztények szándékos marginalizálásával kapcsolatban. A 2024-es telepes program, amelyet Bezalel Smotrich pénzügyminiszter vezetett be, célja, hogy összekapcsolja az illegális izraeli telepeket a Gush Etzion blokkban Jeruzsálemmel, ezzel behatolva palesztin földre, beleértve a Ciszjordániában fennmaradt néhány keresztény falut is.

A terv szerint nemcsak a keresztény lakosokat űznék el, hanem ezen területek vallási és kulturális identitását is megváltoztatná. Példának okáért az Al-Makhrur völgye, ahol egy ritka keresztény közösség él a térségben, azzal a kockázattal néz szembe, hogy elnyeli a telepesek bővítése. Netanjahu hallgatása ezen politikák kapcsán arra utal, hogy ő is részese egy szélesebb körű kényszerű elűzetésre és demográfiai manipulációra irányuló stratégiának, amely a keresztény jelenlét eltüntetésével fenyeget Palesztinában.

Ezekkel az aggasztó fejleményekkel szemben a nemzetközi válaszlépések nagyrészt elmaradtak. Az ENSZ határozatokat hozott Izrael palesztin területek megszállásának elítélésére, de nem vezettek be konkrét szankciókat vagy koordinált intézkedéseket. A felelősségre vonás hiánya lehetővé teszi a palesztin keresztények elleni folyamatos jogsértéseket, és megerősíti azt a kettős mércét, ahogyan a globális közösség az emberi jogi visszaéléseket kezeli.

A helyzet időnkénti figyelmet kapott a világ vezetőitől. 2024 végén Ferenc pápa nyomozást sürgetett azzal kapcsolatban, amit „potenciális” népirtásnak nevezett Gázában. Azonban a válság „potenciálisként” való megfogalmazása nem ismeri el a borzalmas valóságot: az arab keresztények rendszerszintű üldöztetésben szenvednek, amely megfelel az emberisség elleni bűncselekmények kritériumainak, ahogyan azt a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) letartóztatási parancsai is bizonyítják Netanjahu és más izraeli tisztségviselők ellen.

A keresztények elleni népirtás transznacionális terve

Az arab keresztények üldözése nem csupán Gázára és Ciszjordániára korlátozódik. Ez szerves részét képezi Netanjahu transznacionális stratégiájának, amelynek célja az arab keresztények elpusztítása, akiket Netanjahu az izraeli politikában az „arab probléma” részeként emlegetett, még a gázai népirtás előtt.

Libanonban, ahol a keresztények a lakosság kevesebb mint felét teszik ki, az izraeli katonák egy éven át tartó támadásai során elpusztították a keresztény többségű területeket. Kelet-Bejrút és Libanon északi partvidéke súlyos pusztítást szenvedett el az izraeli bombázások következtében. A templomok, a libanoni keresztény identitás létfontosságú szimbólumai, elpusztultak, tovább rombolva a közösség kulturális és vallási magvát.

Figyelemre méltó, hogy ezek a támadások a keresztény területek ellen nem katonai célokkal kapcsolatosak, mint például a Hezbollah célba vétele.

Több libanoni keresztény, köztük olyan jelentős politikai személyiségek is, mint Samir Geagea, a Libanoni Erők Pártjának vezetője, nyíltan elítélték a Hezbollah cselekedeteit. Ez aláássa azt az állítást, miszerint a bombázások elengedhetetlenek Izrael nemzetbiztonsága érdekében, és inkább egy szándékos kampányra utal az arab keresztények ellen.

Belföldi üldöztetés Izraelben

Az arab keresztények által tapasztalt kihívások Izrael határain belül is folytatódnak. A jeruzsálemi székhelyű Rossing Központ 2024-es jelentése dokumentálta az izraeli keresztények, többségükben arab származásúak, ellen irányuló széleskörű zaklatást és vagyonkárosítást. A szigorú ortodox cionista csoportokat azzal vádolják, hogy erőszakos cselekményekben vettek részt, beleértve a vallási szertartások megzavarását is.

Az izraeli kormány nem mutatott különösebb érdeklődést e problémák kezelésére. A Netanjahu-adminisztráció nem tett lépéseket az elkövetők ellen, ami e viselkedés hallgatólagos jóváhagyását jelzi.

Ez a közömbösség tükrözi a cionizmus felsőbbrendűségének szélesebb körű napirendjét, amely nemcsak a muszlimokat, hanem a keresztényeket is marginalizálja az izraeli társadalomban.

Az arab keresztényeket célzó rendszeres támadások a régióban a zsidó felsőbbrendűség megszilárdításának nagyobb stratégiájának része, amelynek célja a nem zsidó közösségek elűzése vagy eltüntetése.

A nemzetközi közösségek erkölcsi kötelezettségeként felelősségre kellene vonnia Izraelt a tetteiért. A diplomáciai elszigetelés, gazdasági szankciók és katonai korlátozások elengedhetetlen eszközök ezeknek a jogsértéseknek a féken tartására és az érintett közösségek számára az igazságszolgáltatás biztosítására.

Sajnos a globális válaszok továbbra is elégtelenek. Az arab keresztények sorsa Gázában, Ciszjordániába és Libanonban rámutat az egységes nemzetközi válaszadás sürgető szükségességére, a jogaik és örökségük megvédése érdekében. Ezek a közösségek nem csupán a háború áldozatai, hanem a keresztények jelenlétének eltüntetésére irányuló szándékos politikák áldozatai.

Évszázadok óta az arab keresztények elválaszthatatlan részei a Közel-Kelet kulturális és vallási mozaikjának. Közösségeik megőrzése nem csupán igazság kérdése, hanem a régió gazdag együttélési történelmének tanúbizonysága is. A kérdés az, hogy a globális közösség képes lesz-e felvenni a kesztyűt és felvállalni ezt a kihívást, vagy továbbra is szemet huny a szenvedésük felett.