Olaf Scholz német kancellár saját végét készítette elő, miután novemberben kirúgta Christian Lindner pénzügyminisztert.

Scholz megbukott a Bundestagban (német parlament) tartott bizalmi szavazáson, ezzel megágyazott a 2025. február 23-án tartandó előrehozott választásoknak.

Az átalakuláshoz való kedvnek vége, és a közvélemény a jelek szerint a „régi szép időkhöz” való visszatérést támogatja. Scholz kormányának bukása a kemény realitásokkal ütköző ambiciózus reformok története.

A közvélemény támogatása csökkent

Scholz hárompárti koalíciója nehezen tudta megvalósítani programját, és elvesztette a közvélemény támogatását. Németország hagyományosan óvatos a gyors változásokkal szemben, és nincs felkészülve a magas költségekre. A rosszul kommunikált reformok és azok váratlan következményei közfelháborodást váltottak ki.

Minden koalíciós partner hibáztatható egy sor kommunikációs hibáért. Scholz nem tudta eldönteni, hogy milyen fegyverrendszereket küldenek Ukrajnának; a támogatás és a félelem között ingadozott.

Robert Habeck alkancellár a magánháztartások fűtési rendszereinek cseréjére egyszerű megoldásnak látta az éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérését. A liberálisok azonban kiszivárogtatták a törvényjavaslat korai tervezetét, és a bulvárlapok „fűtési kalapáccsal” vádolták Habecket, amely anyagilag tönkretenné a háztulajdonosokat, akiknek gáz- és olajfűtésüket drága hőszivattyúkra kellene cserélniük.

A liberálisok azzal is ártottak Németország hírnevének az európai uniós döntéshozatali rendszerben, hogy megvétózták azt az uniós jogszabályt, amelyről a 27 tagállam többéves tárgyalások után állapodott meg.

A kormány felülről lefelé irányuló megközelítését sokan paternalistának tekintették, és az átalakítás költségei elkezdték meghaladni az észlelt előnyöket.

Gazdasági problémák

A koalíción belüli konfliktus is megrázta a kormányt.  Bár a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek vezetői, Scholz, Lindner és Habeck kezdetben egységet mutattak, eltérő világnézeteik és személyiségük egyre inkább összeütközésbe kerültek.

Lindner nagyratörő tervei feszültségeket okoztak, különösen a  kisebbik koalíciós partner szerepében. Ugyanakkor bírálták, hogy üzleti lobbistaként viselkedett, és nem a hazáját szolgáló vezetőként jelent meg.

A külföldi tényezők is tovább bonyolították a helyzetet. Németország exportorientált gazdaságát súlyosan érintették a globális ellátási lánc zavarai, az infláció és az energiaválság.

E problémák egy része az Oroszország elleni nyugati szankciókból, az ukrajnai és közel-keleti háborúkból, valamint a szomáliai kalózok által az Afrika szarván konténerhajók ellen elkövetett támadásokból eredt. A világjárvány hosszú távú hatásai azonban negatívan befolyásolták a globalizációt is.

Ezek a kihívások olyan strukturális gyengeségeket tártak fel, mint az elöregedő népesség, a munkaerőhiány és az innováció hiánya, különösen a német iparban, amelyet beszállítóiparnak neveznek. Az autóipar nem tudta kezelni a belső égésű motorokról az elektromos járművekre való átállást.

A szélsőségesség felemelkedése

A populizmus térnyerése egy újabb összetett réteggel bővítette a német politikai színteret.  A bizonytalan időkben a szélsőséges hangok mind a jobb-, mind a baloldalon tökéletes helyet találtak, megkérdőjelezve Németország háború utáni konszenzusát, miszerint liberális, toleráns és befogadó társadalmat képvisel.

A szélsőjobboldal legszélsőségesebb példája az Alternatíva Németországért (AfD) párt. Ez a nacionalista, rasszista, bevándorlásellenes párt populista stratégiát folytat, az érzelmekre való hivatkozással, leegyszerűsített üzenetek terjesztésével és arra törekszik, hogy aláássa a jelenlegi politikai rendszer működését.

A másik végletet Dr. Sahra Wagenknecht képzett marxista képviseli. A keletnémet kommunista párt egykori tagja, Wagenknecht saját mozgalmat alapított, és azonnal elnyerte a kisebbik koalíciós partner szerepét a két keletnémet regionális koalíciós kormányban.

Wagenknecht a karizmatikus vezetést, a baloldali gazdaságpolitikát és a bevándorlásellenes retorikát ötvözi. Mindkét szélsőséges párt más politikai rendszert akar, és mindkettő oroszbarát.

Ahogy Németország közeledik az előrehozott választásokhoz, a választók döntést fognak hozni a folytonosság és az emberek félelmeit manipuláló populisták között.

Új kormány, ugyanaz a politika?

A legvalószínűbb eredmény 2025-ben a kártyák újraosztása a központban. Az ellenzéki konzervatívok várhatóan erősödni fognak, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy egyedül kormányozzanak. Ez a forgatókönyv azt mutatja, hogy Németország következő kormánya más lesz kinézetre, de politikája hasonló lesz az előző kormányokéhoz.

A nemzetközi közösség számára ez azt jelenti, hogy Németország továbbra is elkötelezett a multilateralizmus, a NATO és az EU mellett. Nem várható azonban olyan merész lépés, amely elmélyítené az európai integrációt, vagy jelentős külpolitikai változásokat idézne elő.

Képes lesz-e legyőzni a kihívásokat?

A közelgő választások tükrözik a változás iránti igény és a stabilitás iránti kívánság közötti szélesebb körű feszültséget a német társadalomban. A külföldi nyomás - az új amerikai kormány, a globális kereskedelmi háborúk és a biztonsági fenyegetések részéről- erősödésével Németország következő kormánya arra kényszerülhet, hogy határozottabb lépéseket tegyen, mint azt az óvatos szavazók szeretnék.

Végül is a német politikai dráma, amely a következő két hónap rövid választási kampányában kerül színre, azoknak a kihívásoknak a mikrokozmosza, amelyekkel sok nyugati demokráciának szembe kell néznie: Hogyan kezeljük a szükséges változásokat anélkül, hogy elidegenítenénk az embereket?

Ennek az egyensúlyozásnak az eredménye messze Németország határain túl is visszhangzik majd, és meghatározza Európa jövőjét és szerepét a globális színtéren.

A jó hír az, hogy Németország nincs mély válságban, és a választási eredmények nem vezetnek katasztrofális változásokhoz. A koalíciós kormány új összetételének megalakulása teljesen normális egy demokráciában, ha az emberek ezt akarják. A kérdés azonban továbbra is fennáll: ez elég lesz-e a kihívások leküzdéséhez?