A 21. század a hatalmas globális tiltakozások időszaka.

Iránban az 1979-es forradalom óta a 2009-es Zöld Mozgalmat legnagyobb tiltakozásaként tartják számon, ekkor ezrek követelték a becsületes választásokat.

A Közel-Keleten 2011-ben az Arab Tavaszt követhettük figyelemmel, amely megdöntötte az autoriter államokat. 2014-ben az "Esernyő Mozgalom" a hongkongi kormány ellen lépett fel az átláthatóság és demokrácia érdekében.

Az Egyesült Államokban is létre jött néhány jelentős mozgalom az utóbbi időben, mint például a Occupy the Wall Street és a Black Lives Matter (Számítanak a Fekete Életek), amelyek megváltoztatták a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségről és a rasszizmusról alkotott elképzeléseinket. Az utóbbi hónapokban Egyesült Államok-szerte diákok gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a gázai háború ellen.

Számít ez valamit? Eredményezett az aktivizmus olyan új politikákat, amelyek jobb hellyé tették a világot? A válasz összetett.

Összetett eredmények

Határozottan vannak olyan mozgalmak, amelyek elérték legmagasabb törekvéseiket. Az Arab Tavasz alapvetően megváltoztatta néhány ország politikáját.

A tiltakozások véget vetettek Ben Ali elnök kormányzásának Tunéziában, valamint két egyiptomi miniszterelnök mandátumának is. Habár egyes mozgalmak tiszavirág-életűnek bizonyultak.

Az Egyesült Államokban az Occupy the Wall Street mozgalom évekig uralta a híreket, de ez nem csökkentette a gazdasági egyenlőtlenséget, valamint a mozgalom nem akadályozta meg a nacionalista politika felemelkedését az Egyesült Államokban.

Úgy tűnik számos közelmúltbeli mozgalom az 'Occupy Wall Street' sorsára jutott. Inkább hasonlítanak az 'Occupy Wall Street' -hez, mint a Ben Ali kormányát megdöntő Arab Tavasz mozgalomhoz. Jöttek, nyilvánvalóvá tették a problémájukat, majd eltűntek.

A múltbeli tiltakozások ereje

Ennek oka, hogy a mai tiltakozások meglehetősen különböznek az előző generációk tiltakozásaitól. Hagyományosan a mozgalmak egy nagy csoportnyi ember támogatásának elnyerésére törekedtek, amelyet aztán társadalmi és politikai szervezetek létrehozására használtak annak érdekében, hogy változást követeljenek a kormányzaton belül.

Ma nagy valószínűséggel a társadalmi mozgalmak online beszélgetések, valamint digitális aktivisták kis csoportjainak termékei. A modern "közösségi média" mozgalom nem feltétlenül van azoknak az erőforrásoknak és stabilitásnak a birtokában, amelyek a tartós küzdelemhez, valamint tartós politikai győzelmekhez szükségesek.

Vegyük példának az amerikai polgári jogi mozgalmat. Néhány történész szerint a legelső polgári jogvédő csoportok a Fekete jogok védelmére jöttek létre a polgárháború utáni időszakban, amikor a déli államok brutális faji szegregációs rendszereket vezettek be. Valamint [a történészek] a Színes Emberek Előmozdítási Nemzeti Egyesületének 1909-es megalakulására is rámutattak.

Mások mint Martin Luther King, Jr. és Bayard Rustin 1950-es és 1960-as évekbeli generációját ismerik el. Függetlenül attól, hogyan nézünk a Polgári Jogok Mozgalmára, el kell ismernünk, hogy egy nagy közösség gyűlt össze olyan politikai szervezetek létrehozása érdekében, amelyek képesek voltak tiltakozásokat szervezni, lobbizni a kormány előtt és jogi eljárásokat indítani.

A NAACP milliókat gyűjtött össze támogatóitól, száznál több ágazatot nyitott, illetve könyörtelenül küzdött a szegregáció ellen a bíróságokon. Könnyű megérteni, hogyan hozott annak évtizedes munkája hatalmas győzelmeket, mint például az 1964-es Polgári Jogi Törvény, amely megszüntette a legális rasszizmust az Egyesült Államokban.

Összehasonlítva a jelennel

Összehasonlíthatjuk a múltbeli Polgári Jogok Mozgalmát a mai legjobban ismert faji igazságossági mozgalommal, a Számítanak a Fekete Életek (BLM) mozgalommal. Ezt 2014-ben hozták létre, amely a rasszizmus ellenes felhívássá vált az Egyesült Államokban.

Miután George Floyd-ot 2020-ban rendőrök gyilkoltak meg, a BLM szervezői milliókat mozgósítottak a rendőri erőszak és az anti-fekete rasszizmus elleni küzdelem céljából. Ellentétben a korábbi polgári jogi mozgalmakkal, a BLM-t nem egy nagy koalíció vezette, amely fekete állampolgárokból és fehér szövetségeseikből állt.

"A BLM a Twitterből indult ki. Három aktivista, Alicia Garza, Patrisse Cullors és Opal Tometi, az online térben alkotta a "Számítanak a Fekete Életek" kifejezést, olyan fekete amerikai állampolgárok, mint például Michael Brown és Sandra Bland meggyilkolása nagy figyelmet irányítottak erre a kis aktivista csoportra."

"Miután a BLM népszerűvé vált, helyi ágakat alakítottak, habár ezek kicsik voltak, és nem működtek jogi képviseleti csoportokként vagy bejegyzett lobbis szervezetként."

"Nem meglepő módon a tudósok rájöttek, a BLM hatása főként kulturális. Tudományos kollégáimmal közzétettünk egy "cikket" a Nemzeti Tudományos Akadémia Áttekintésében, amely szerint az antirasszizmusról folytatott viták száma megnőtt a BLM tüntetések hullámai után."

"Ezzel szemben a kutatók megjegyezték, hogy a BLM tüntetések nem vezettek a rendőrség forrásainak csökkenéséhez. Mathis Ebbinghaus, Nathan Bailey és Jacob Rubel által a Szociológiai Problémák című folyóiratban publikált elemzés kimutatta, több város valójában a rendőrségi költségvetés növekedésével szembesült, amit ők az “ellenreakció” jeleként látták.

"Feltehetjük a kérdést, hogy hasonló dinamika zajlik-e ma az Egyesült Államokban és más országokban, ahol az emberek a gázai háború ellen tüntettek. A BLM-hez hasonlóan ezek a tüntetések is gyorsan elterjedtek, mivel a közösségi média megerősítette őket, nehéz észrevenni, hogy cselekedeteik megváltoztatták volna a kormányzati politikát."

"Gyanítom a mozgalom a központosított vezetés hiánya következtében bír korlátolt hatással, amely pénzt és szavazatokat mozgósít az ügy támogatásáért, és a közösségi média energiájára támaszkodik."

"A gázai tüntetések a belpolitikai amerikai politikába is beágyazódtak, miután azokat antiszemitizmus vádjaival, valamint a diák- és oktatói aktivistákra irányuló adminisztratív fellépésekkel eltereltek."

"Sajnos, nem elegendő beszélgetés folyik a háborúból fakadó humanitárius válságról."

“Nem elegendő"

"A BLM nem egy elszigetelt eset. Több mozgalom jött létre a 21. században, mint például az Arab Tavasz vagy a Zöld Mozgalom Iránban, amelyek reményteljes elgondolásként indultak az interneten, majd a közösségi médiában kaptak lángra."

"Ezek a mozgalmak erőteljesek voltak, valamint milliókat inspiráltak. Habár gyakran messze elmaradtak attól, amit a legoptimistább támogatóik elképzeltek. A fő ok az, hogy az emberek túlbecsülik a közösségi médiát, valamint alábecsülik a szervezés és a hosszú távú stratégia szükségességét."

"A Twitter lehetővé teheti egy milliárd ember azonnali elérését, és egy napra tüntetésre hív, de ez nem az az eszköz, amellyel közösséget építhetünk, akik elvégzik a Kongresszus lobbizásának, a szavazók regisztrációjának és a hosszú távú dolgok elvégzésének fárasztó munkáját."

"Ahogy az idő múlik, és értékeljük ezeknek a mozgalmaknak a hagyatékát, értékelhetjük győzelmeiket, és dolgozhatunk gyengeségeik kijavításán."

"Megpróbálhatjuk megérteni a társadalmi alapú mozgalmak instabilitását, valamint a kormányok az ehhez hasonló tüntetések reakciójának megértésre is törekedhetünk.”

"Például az iráni kormány folytatta az internetalapú mozgalmak tönkretételét a ""digitális megfigyelések"" beruházásának növelésével. A tüntetések jövője attól függ, hogy az aktivisták mennyire tudnak reagálni erre a gyorsan változó környezetre, és milyen innovatív új stratégiákat tudnak kidolgozni."