Az október 7.-i támadást követően a nyugati vezetők, köztük a korábbi amerikai elnök, Joe Biden és a korábbi brit miniszterelnök Rishi Sunak, valamint a francia elnök Emmanuel Macron elítélték a Hamász cselekedeteit, sőt időnként az ILIÁ terrorszervezethez hasonlították azt.

Az 1940-es években, jóval azelőtt, hogy az olyan palesztin ellenállási csoportok, mint a Hamász fegyvert ragadtak volna az izraeli megszállás ellen, számos zsidó milícia robbantott és lőtt le brit tisztviselőket és palesztin arabokat.

A zsidó csoportok, köztük a Haganah, az Irgun és a Stern Gang (Lehi), aktívan alkalmaztak terrort a brit mandátum ellen Palesztinában, valamint félelmet keltettek az arab állampolgárok körében.

„Úgy vélem, a zsidó terrorizmus az 1940-es években taktikai és stratégiai szempontból is jelentős volt. Taktikai szinten a zsidó terroristák képesek voltak akadályozni a brit biztonsági erőket és aláásni azok képességét Palesztina irányítása érdekében” – írta David A. Charters, a kanadai New Brunswick Egyetem katonai történelem professzora és a Gregg Központ a Háború és Társadalom Tanulmányozásáért főmunkatársa.

„Ez stratégiai szinten jelentős szerepet játszott abban, hogy meggyőzze Nagy-Britanniát a palesztinai kivonulásról, ami viszont lehetővé tette Izrael megalapítását, és az arab-palesztin diaszpóra létrejöttét” – tette hozzá a Jewish Terrorism and the Modern Middle East (Zsidó terrorizmus és a modern Közel-Kelet) című cikkében.

John Lois Peeke, egy amerikai katonai szakértő szintén megerősítette Charters-t, miszerint a cionisták terrorkampánya az izraeli állam eszméjének központi elemévé vált. „A zsidó terrorizmus a britek és az arabok ellen jelentős szerepet játszott a britek palesztinai eltávolításában, a Nemzetek Szövetsége mandátumának lemondásában, valamint az Izrael zsidó államként való létrejöttében” – írja Jewish-Zionist Terrorism and the Establishment of Israel (Zsidó-cionista terrorizmus és Izrael megalakulása) című könyvében.

A cionisták terrorista csoportjai nemcsak katonai célpontokat, hanem civileket is célba vettek az 1940-es években.

1945 októberében az illegális zsidó csoportok Palesztinában egyszerre támadták meg a gyarmati vasutakat, olajfinomítókat és rendőrségi hajókat. Ez egy kétéves zsidó felkelés kezdetét jelentette, amely mind a britek, mind a palesztinok ellen irányult.

1946 júliusában az Irgun felrobbantotta a brit adminisztráció központját, a King David Hotelt, amely következtében 92 ember vesztette életét.

„[Robert] Asprey, [Menachem] Begin és [Samuel] Katz azt jelezték, hogy a King David szállodát két okból robbantották fel: hogy megtorolják a brit támadást a Zsidó Ügynökség ellen, és hogy megsemmisítsék a titkos dokumentumokat, amelyek összekapcsolhatták a Zsidó Ügynökséget és [David] Ben-Guriont a Haganah terrorizmussal” – írta Peeke.

A Haganah volt a Cionisták Világszervezetének működési ágát képző Zsidó Ügynökség fegyveres szárnya Palesztinában. A Cionisták Világszervezetének alapítója és egyben a cionizmus atyja Theodor Herzl az első Cionista Kongresszust 1897-ben tartotta meg Svájcban, Bázelben.

A Zsidó Ügynökség Palesztináért, – amely nevét 1948 után Zsidó Ügynökség Izraelért-re változtatta – célja a zsidó bevándorlás ösztönzése, biztosítása és végrehajtása volt Izraelbe más országokból.

1935 és 1948 között a Zsidó Ügynökség elnöke, majd Izrael első miniszterelnöke, Ben Gurion kulcsszerepet játszott a Haganah tevékenységében.

A Haganah elnevezés védelmi erőt jelenti, amely megihlette a cionista vezetőket, hogy a zsidó állam fegyveres erejét Izraeli Védelmi Erőnek (IDF) nevezzék el Izrael létrejötte után.

A 1940-es évek illegális tevékenységei után „a zsidó terrorizmus katonai műveletekké vált, és a terrorista szervezetből kialakult az Izraeli Védelmi Erő” – írta Peeke.

Cionista etnikai tisztogatás

1948. április 9-én az Irgun és a Lehi milicistái Deir Yassin-ben mészárlást hajtottak végre, amely során legalább 107 palesztin falusi, köztük nőket és gyermekeket gyilkoltak meg. Deir Yassin egy körülbelül 600 fős palesztin falu volt Jeruzsálem közelében.

Az Irgun terrorizmusának brutalitása a hétköznapi palesztinokkal szemben Deir Yassininál a palesztinok megfélemlítését célozta meg. Ezzel is a palesztinokat a szülőföldjük elhagyására próbálták kényszeríteni – mondta el Salah Khalaf, a Fatah mozgalom egyik alapítója egy 1979-ben adott interjúban a francia újságírónak, Eric Rouleau-nak.

A Fatah, a palesztin ellenállási szervezet, a nemzetközileg elismert Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) vezető csoportja, amely a megszállt Ciszjordániát irányítja.

Bár a Fatah ma már törvényes csoport a nemzetközi közösség szerint, az 1960-as években az Egyesült Államok és Izrael terrorista szervezetnek titulálta azt, hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a Hamászt is elítélik. Ennek ellenére, az utolsó, 2006-ban tartott választásokat a Hamász nyerte meg.

Az Abu Iyad néven is ismert Khalaf, a Rouleau-val készült interjún alapuló Palestinien sans patrie [Palesztin hazátlanul] című könyvében élénkén leírta, hogyan kényszerítette az Irgun Deir Yassin-i mészárlása a családját arra, hogy elhagyják otthonukat és Gázába menjenek.

Ellentétben a hivatalos beszámolókkal, Khalaf azt állította, az 1948 áprilisi támadás során több mint 250 palesztin vesztette életét a cionisták által elkövetett terrorista támadásokban, akik „botokkal átlyukasztották a holttesteket, miközben mintegy harminc terhes nőt kizsigereltek.”

A Deir Yassin-i mészárlás a cionista etnikai tisztogatási kampány kulcsfontosságú eseménye volt a palesztinok ellen, akik azóta is szenvednek következményeitől – állította Khalaf. A Deir Yassin-i mészárlás után más palesztin városokban, mint Saliha és Lydda, is mészárlásokat követték el a cionisták, ezek pedig a palesztinok tömeges kivonulását indították el. Ezt nevezik Nakbának (katasztrófa).

1948 elején a Haganah „szoros együttműködésben folytatta tevékenységét olyan szeparatista szervezetekkel, mint Begin Irgunja, és rendszeres támadást indított az arab települések felszámolására” a cionisták elképzelt zsidó államának területén – jegyezte meg Khalaf.

„Félelemben, hogy a Deir Yassin-hez hasonló mészárlások történnek, számos palesztin, akiket magukra hagytak, úgy döntöttek, elhagyják hazájukat, a biztonság érdekében” – tette hozzá.

Amikor a palesztinok elhagyták otthonaikat, remélték hamarosan visszatérhetnek, abban bízva, hogy az arab államok visszafoglalják területeiket. Azonban ez nem történt meg.

Zsidó migránsokat Európából és más helyekről a Zsidó Ügynökség telepített be Palesztinába a cionista fegyveres csoportok segítségével.

A palesztin nép ’lecserélése’ egészen a mai napig folytatódott, mivel Izrael továbbra is illegális telepeket épít az elfoglalt területeken, különösen Ciszjordániában.

Az Irgun, amelyet évekig Begin vezetett, terrorista csoportként volt nyilvántartva az ENSZ, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság jegyzékében.

Az ilyen erős elítélés ellenére Begin megalapította a Herutot, egy jobboldali izraeli politikai pártot. Begin 1977-ben Izrael hatodik miniszterelnöke lett. A Herut később egyesült a Likud párttal, amelyet a jelenlegi miniszterelnök, Benjamin Netanjahu vezet.

A területek elhagyása nem lehet vita tárgya

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) helyettes vezetője és hírszerzésének vezetője, Khalaf, valamint Jasszer Arafat, a palesztin ellenállási csoport életre szóló vezetője után a Fatah második legbefolyásosabb vezetője volt, azt mondta, a palesztinoknak soha nem szabadott volna elhagyniuk földjüket.

„Ha visszatekintek, úgy gondolom, hogy a honfitársaim hibát követtek el, amikor bíztak az arab országokban, és üresen hagyták a teret a zsidó gyarmatosítóknak. Mindenáron ellenállniuk kellett volna. A cionisták nem tudták volna őket teljesen megsemmisíteni. Sőt, sokunk számára a száműzetés rosszabb volt, mint a halál” – mondta.

Mivel Gázában az emberek belső migrációval szembesülnek, amit sokan a második Nakbának látnak, Khalaf figyelmeztetése talán ott lebeg a Hamász vezetése felett.

Kiszivárogtatott izraeli hivatalos dokumentumok arra utalnak, hogy Tel-Aviv a Nakbahoz hasonlóan újabb palesztin kiűzési tervet készít Gáza kiürítése érdekében.