Egy enyhe téli napon Kalkuttában egy 40 éves férfi a lányával együtt vezet egy egyszerű kinézetű hídon. Hirtelen megáll a híd közepén, rohanni kezd, hogy leugorjon. Néhány zavart pillanat után és a városi rendőrség időben történő beavatkozásának köszönhetően a férfi eláll a szándékától, egy tál biryani és egy állásajánlat érdekében. Megakadályozták az öngyilkosságot!

Az incidens országszerte a címlapokon állt, a polgárok megkönnyebbülésüket fejezték ki, hogy egy életet mentettek meg egy tál biryanival.

A biryani (vagy biri yani) egy egytál étel, amely általában ízletes hús- vagy csirke darabokból és hosszú szemű rizsből készül, karamellizált hagymagyűrűkkel, egy sor illatos fűszerrel összekeverve.

Ez egy életmentő étel, mégis Indiában jelenleg a hindu-nacionalista kormány a biryanira politikai eszközként tekint, amely az "idegenkedés" kampány részét alkotja.

A közelmúltbeli kampányok ellenére a biryani továbbra is közkedvelt ételnek számít Indiában. A Swiggy és a Zomato, legnagyobb ételszállító felületek szerint továbbra is ezt az ételt rendelik meg a legtöbben az országban. A tavalyi év folyamán az indiaiak 2,25 másodpercenként rendeltek biryanit– számolt be a Swiggy. A vállalat elmondta, 2023 első napján elképesztő mennyiségben, 430 000 biryanit rendeltek a vásárlók. Míg a Zomato felületein minden második másodpercben 2,5 biryani rendelést adnak le.

A finom, komfortos étel mögött egy lenyűgöző történet rejlik. A biryani története a királyi konyhákon kezdődött, később tömegesen kezdték el készíteni, így vált Indiában a városi élet legnépszerűbb ételévé, amely már nyolcadik éve a legfőbb megoldás a nagyvárosi éhínség ellen. A biryani több, mint egy étel.

Ez egy érzés; az indiai szubkontinens kulturális történelmének szerves része, mint maga az étel. Az étel eredete a korai modern Indiára, vagy az azt megelőző időszakra datálható.

A biryani története Indiában többféleképpen is értelmezhető, de a közösen elfogadott tény, miszerint a szó etimológiailag kapcsolódik a perzsa "berenj" szóhoz, amely annyit tesz rizs.

Az ételtörténészek, mint például Lizzie Collingham, úgy vélik, a biryani a mogul királyi konyhából származik. A harmadik mogul császárra, Nagy Akbarra – élt és uralkodott 1556 és 1605 között – hivatkozva a Curry, A Tale of Cooks and Conquerors (Köri, a szakácsok és hódítók meséje) című könyvében, Collingham a biryanit úgy definiálja, mint a perzsa piláf [rizs] és a fűszeres hindusztáni rizses ételek "szintézisét."

Salma Hussain, egy másik író, aki évtizedek óta tanulmányozza a muszlim/mogul étkezést, megjegyezte az indiai biryani Iszfahánban már nem tartalmaz rizst, hanem kenyérrel kombinálják. Azonban a rizst és húst megőrző, viszonylag fűszeres változat tisztán indiai jellegzetesség.

Pratibha Karan, a Biryani című könyv szerzője feltételezése szerint az étel talán egy gyors étkezés volt a katonák számára, vagy ősi formájában talán a hetedik században arab kereskedők által került Dél-Indiába.

Bár különböző elméletek léteznek az eredetéről, szélesebb körben elfogadott, hogy a biryani indiai formája, ahogyan azt ma szeretjük, valamint az, ahogyan elkészítik és tálalják, a mogul korszakból származik.

Ez volt az az időszak, amikor a biryani a királyi konyhából az utcákra került, és az egyik legtöbbet fogyasztott étellé vált az országban. Annyira, hogy elkötelezett hívei vannak a biryani különböző iskoláinak, akik az indiaiak örök vitáit vívják a saját tartományi változatukért.

A lista hosszú, minden régió büszkélkedhet a saját változatával - Északtól Délig, Keletről Nyugatra. Ott van a mindenütt ez az Ó-Delhiből származó étel.

A biryani lenyűgöző változatossága valóban elképesztő, de éppen elég ahhoz, hogy bizonyítsa, a biryani verhetetlen népszerűsége nem függ attól, hogy ki által és hogyan jutott el Indiába; akár a császári szakácsok, akár az utazó arab kereskedők által, vagy a névtelen khanshamák találékony elméjének szüleménye, akik az éhes katonáknak készítették el az ételt.

A huszadik század elején olyan éttermek, mint a Royal Kalkuttában (1905), a Tunday Kebabi Lucknow-ban (1905) és a Karim’s Delhiben (1923), valamint számos másik, elősegítette a biryani népszerűsítését, amelyet egykor "Musalman khana"-nak (muszlim étel) tekintettek.

Az évek során ezek az éttermek kiszélesítették vendégkörüket, és minden osztály, kaszt és vallás hívogató, kedvelt helyévé váltak, így a biryani egy vallási ünnep alkalmával fogyasztott muszlim ételből egy örömteli étkezéssé vált mindenki számára.

Évtizedekig a "muszlim" és az indiai identitás határai elmosódtak. Nem volt szükség titkolózni, miközben a vasárnapi ebédet fogyasztottak a Karim’s étteremben Delhiben, vagy a Shiraz-ban (1923) Kalkuttában – egészen a 2000-es évekig.

Ezután megkezdődött az "idegenkedés" évtizede, amikor a hindu-nacionalista Bharatiya Janata Párt (BJP) 2014-es történelmi győzelmet aratott az indiai általános választásokon, amely örökre megváltoztatta az ország arculatát.

Ez nem azt jelenti, hogy India figyelmen kívül hagyta volna a saját megosztottságát, hiszen a muszlimok, keresztények és dalitok másodlagossá tétele korábban nem volt elterjedt, sem normalizált jelenség.

Bár 2014 után a BJP népszerűségének növelésére irányuló vágy folyamatosan a táplálkozás ellenőrzésére ösztönözte a kormányt. Ennek tükröződése volt a biryani standok bezárása Diwali vagy Ram Navami idején, ahol a bűn állítólag az volt, hogy húst szolgáltak fel a fontos hindu ünnepeken.

Legutóbb, tavaly Ram Navami alkalmából Delhi fővárosában felmerült a hentesboltok bezárásának kérdése. Az ilyen felszólítások azt a vágyat tükrözték, hogy Indiát vegetáriánusok országaként tüntessék fel, és az ételt politikai eszközként használják fel. Madhya Pradesh államban vallási és kasztbeli aggályok miatt a tojások eltávolítására került sor az ingyenes iskolai ebédprogramból, ami heves vitákat váltott ki.

Ezek az intézkedések pénzügyi és morális szempontból is negatívan hatottak a szegényebb muszlimokra. A közösségi média is megtelt agresszív, előítéletes viselkedéssel, amely dehumanizálja azokat, akik az étkezési preferenciát "személyes választásként" propagálják.

Mégis, a biryanit továbbra is nagymértékben rendelik. A SEMrush által végzett kutatás szerint a csirkéből készült biryani a legkeresettebb indiai étel világszerte, amelyre 2019-ben 4,56 millióan kerestek rá a Google-on. A biryani továbbra is az online rendelések legnépszerűbb ételének számított a következő négy évben.

Egy olyan országban, ahol a történelmileg pontatlan információk, előítéletek és megosztottság a legmagasabb szinten vannak, a biryani biztosan több,  mint egy étel neve. Olyan szintre hozza össze az indiaiakat, hogy elmosódik az "én ételünk" és "az ő ételük" narratívája, illetve feleleveníti egy másik India emlékét, ahol az étkezés kizárólag személyes választásról és élvezetről szólt.