Alaqad, aki ideiglenes otthonában, Melbourneben tett nyilatkozott elmondta, „Nem hiszem, hogy létezik egy szó, amely leírja a népirtás végét.” Hozzátette: „Az egyetlen reményem egy jobb jövő a palesztinok és Palesztina számára, mert megérdemeljük. Hálás vagyok, hogy megálltak a gyilkosságok. Ugyanakkor nem tudom nem megkérdőjelezni, hogy miért élünk egy olyan világban, amely lehetővé tette egy ilyen népirtás bekövetkezését.”
Bár távol van a hazájától, Alaqad hangja világszerte visszhangot kelt. A 2024-es év legbefolyásosabb 100 nője közé beválasztott Alaqad eltökélt abban, hogy biztosítsa, Gáza történetei ne merüljenek feledésbe. Plestia Gáza egyik legfiatalabb újságírója, a népirtás tanúja, az életét a népe történeteinek elmesélésére tette fel.
A 23 éves Alaqad legyőzve a félelmet, hogy felemelje a hangját, az izraeli propaganda stratégiával küzd, amelyet Izrael használ cionista állam elleni kritikák hiteltelenítésére. A közösségi média bejegyzéseivel bemutatja az Izrael megszállása alatti éles és fájdalmas valóságát, a palesztinok ellenállását és az emberségüket.
„Nem csupán számok vagyunk”
„Gázában nem csak egy számként látjuk magunkat,” – mondta el Plestia a TRT Worldnek, hozzátette: „Egymást neveinkkel, történeteinkkel, egy közösségként mély kapcsolatokkal ismerjük.”
A 2023 októberi pusztító támadás előtt négy katonai művelet tanúja volt. A nehézségek ellenére a történetmesélés megőrzi Gáza társadalmi szövetét, amely összetartja a közösséget. „Szeretem, hogy Gáza milyen kicsi, majdnem mindenki ismeri egymást,” –mondta Alaqad. „A boltban dolgozó nem csupán egy boltban dolgozó, a tanár nem csupán egy tanár; ők az életünk.
Alaqad történetmesélés iránti szenvedélye már fiatal korában kezdődött. Hatodik osztályos korában inspirációt merített az arab nyelv és újságírói tanárától, Rawantól. Hetedik osztályban már arab és angol nyelvű írásokkal és versekkel teli füzetekkel rendelkezett.
Miután elvégezte az Új Média és Újságírás szakot a Kelet-Földközi-Tengeri Egyetemen, az Észak-ciprusi Török Köztársaságban, 21 évesen visszatért Gázába. Fel akarta hívni a figyelmet a sztereotípiák valótlanságára, meg akarta osztani hazája valódi történeteit. Nem akarta, hogy Gáza csupán egy pusztításról szóló kép maradjon. A közössége igazi lényegét akarta bemutatni. „Úgy döntöttem, visszatérek Gázába, hogy az emberek az én szememmel láthassák a szülővárosomat” – mondta.
Alaqad hazatérése egybeesett Izrael gázai népirtásával. A Gázai Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2023. október 7. óta Izrael katonai műveletei közel 50 000 palesztin életét követelték, illetve legalább 111 660 személyt megsebesítettek. Alaqad mindennek tanúja volt.
“Három nappal október 7. után a bombázás olyan intenzív volt, hogy sorozatos támadások érték az épületemet” – emlékszik vissza. "Erről egy videót készítettem, amely vírusszerűen terjedt. Azóta folyamatosan filmezek, és megmutatom a világnak, mi történik Gázában.”
A Gázai háború alatt rögzített nyers, személyes történetei világszerte rezonáltak. Az Instagram követőinek száma 3 000-ről több mint 4 millióra emelkedt. Hatása elismeréseként 2024-ben a világ 100 legbefolyásosabb nője közé választották.
“Azt akarom, hogy a világ megismerje a neveinket és a történeteinket” – magyarázta – “Még a népirtás, kényszerű elűzés és az etnikai tisztogatás közepette is Gáza népe mindig kedves volt.”
Amikor újságírók kerülnek célkeresztbe
Az Újságírók Védelmének Szövetsége (CPJ) jelentése szerint október 7. óta több mint 200 újságíró vesztette életét, valamint több mint 70-en megsebesültek, köztük legalább 11 újságíró és két médiában dolgozó személyiség, akiket közvetlenül az izraeli erők támadtak meg. A CPJ az ő halálukat gyilkosságokként osztályozta.
A 2023. novemberi rövid tűzszünet alatt Alaqad nehéz döntést hozott, és elhagyta Gázát, mivel a helyi újságírók számára egyre fokozódott a veszély. A tragikus Wael Dahdouh újságíró esete jól mutatja a megszállás pusztító hatását. Október 25-én egy izraeli légi csapás következtében életét vesztette felesége, 15 éves fia, Mahmoud, 7 éves lánya, Sham és 1 éves unokája, Adam. Ezt követően, 2024. január 7-én a legidősebb fia, Hamza, aki szintén újságíró volt, életét vesztette, miközben menekült civilek interjúztatására próbált eljutni.
„Ami a legjobban megijesztett, az az volt, hogy láttam, ahogy az újságírók családjait megtámadták és megölték” – mondta el Alaqad.
Kényszerű menekülés
Alaqad először édesanyjával, nővérével és nagyanyjával együtt hagyta el Gázát az első tűzszünet idején, amely mindössze egy hétig tartott. A Rafah határátkelőn keresztül jutottak el Egyiptomba. Később, nagybátyja állampolgárságának köszönhetően Ausztráliába tudtak költözni. „Azt hittem, két vagy három hét múlva visszatérek” – mondta. „Nem vártuk, hogy az offenzíva ilyen hosszú ideig tart majd. Most azon tűnődöm, mikor tudok visszamenni.”
Gáza szemei
2022-ben Plestia elnyerte az izraeli hadsereg által meggyilkolt palesztin-amerikai újságíró, Shireen Abu Akleh tiszteletére alapított Shireen Abu Akleh Emlékösztöndíját. Ez az ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy a Bejrúti Amerikai Egyetemen 2024 augusztusában kezdődő média mesterszakra járhasson.
Miután dokumentálta a gázai népirtást, Alaqad új utakat keresett a palesztinok jogai védelmezése érdekében. A „Gáza Szemei” című könyve kapcsán, amelyet Pan MacMillan fog kiadni, az alábbiakat mondta el: „Ez a könyv lehetőséget ad arra, hogy Gázát a saját szememmel mutassam be, és megosszam a palesztin népem történeteit.” Alaqad a könyvet 2023. október 7-én kezdte el írni, amikor az izraeli támadás elkezdődött. A könyvben azokat a mészárlásokat meséli el, amelyeknek tanúja volt az izraeli bombázások alatt.
