Képzeljenek el egy olyan világot, ahol az emberek képesek élelmet előállítani a Holdon vagy akár a Marson is. Tudományos fantasztikumnak hangzik, de lassan valósággá válik. Ebben az epizódban egy úttörő felfedezést vizsgálunk meg, amely segíthet az embereknek más bolygókon gazdálkodni, valamint megélni. Török tudósok a Földön és az űrben egyaránt egy Schrenkiella parvula nevezetű növénnyel kísérleteznek. Ez a növény kulcsfontosságú szerepet játszhat az űrben történő élelmiszer előállításához. Nézzük meg, hogyan.
A kutatás vezetője docens, Özgür Uzilday elmondta, az emberi túlélés a növényektől függ, amelyek oxigént és élelmet biztosítanak – két olyan dolog, amelyek nélkül nem tudunk élni. Ha más bolygókon szeretnénk élni, nagy problémával kerülünk szembe: a talaj, amelyet "regolitnak" neveznek. Ez az űrben található talajtípus teljes eltérést mutat a földi talajtól, emellett terménytelen káros sókat és fémeket tartalmaznak, amelyek mérgezőek az emberi szervezetre.
Özgür kifejtette, a regolit felső rétegei túl tömörek ahhoz, hogy a növények, amelyeket fogyasztunk, gyökereket eresszenek benne. Ezen kívül a regolit nem tartja meg a vizet annyira, mint a földi talaj. Mivel a víz Földről való elszállítása rendkívül költséges lenne, új alternatívákat kell keresnünk az élelmiszer előállításában a nehéz körülmények között.
Ebben nyújt segítséget a Schrenkiella parvula. Ez az apró, erős ellenálló képességgel rendelkező, növény, amely Türkiye Tuz-tavánál őshonos, sósvízi körülmények között is virágzik. A Schrenkiella parvula egy úgynevezett "halofita" – egy olyan növény, amely képes felszívni a sót és tárolni a sejtjeiben. A Schrenkiella parvula szélsőséges környezeti hatásokat is túléli, még akkor is, ha olyan vegyi anyagokkal kerül érintkezésbe, mint a króm, bór és lítium, amelyek a legtöbb növényt megölnék. Ez teszi a Schrenkiella parvula kiváló jelöltté az űrbeli mezőgazdasághoz.
Bár a regolit összetevői fontosak, nem ezek az egyetlen tényezők, amik számítanak. Egy dolog, amit nem lehet a Földön tesztelni, az az, hogy ezek a növények képesek-e gravitáció nélkül kifejlődni. Ennek kiderítéséhez a török tudósok egy merész lépést tettek. 2024. január 18-án Türkiye első űrhajósa, Alper Gezeravci, több mint 50 Schrenkiella parvula magot vitt a Nemzetközi Űrállomásra. A magokat az állomás laboratóriumában ültették el, ahol a Hold és a Mars légköréhez hasonló körülményeket szimuláltak. Ennek célja, hogy megvizsgálják képes-e a növény az űrben növekedni.
A kutatás eredménye pozitívan zárult! A magok kicsíráztak és kibújtak az első levelei! A tudósok el voltak ragadtatva. Nyolc nap alatt a növények felülmúltak minden várakozást. Habár a kísérlet során a vártnál nagyobb áttörés történt. A növény gyökereinek növekedési iránya… Ahogy tudjuk, a Földön a gravitáció hatása miatt gyökerei a növények lefelé nőnek, viszont az űrben a gravitáció hiánya miatt a gyökerek váratlan irányokba nőttek. Ennek ellenére a növény túlélte, és nagyszerűen fejlődött.
Gezeravci hazatérése előtt betakarította az űrben termesztett növényi mintákat, majd mínusz 80 Celsius-fokon tartósította őket a visszaútra. Február 29-én szállították el a mintákat az Egei Egyetemre. A kutatók ezután tanulmányozni kezdték, hogy miben hasonlítanak az űrben termesztett növények a földi növényekhez. Ki szerették volna deríteni, hogy a növény ugyanolyan ellenálló-e mint az űrben, mint a Földön. Ha a kutatások eredményei sikerrel zárulnak, ez a növény megoldhatja az egyik legnagyobb kihívást az űr gyarmatosításában – hogyan állítsunk elő élelmet az űrben?
Özgür Uzilday azt javasolja, hogy a Schrenkiella parvula-t "fedőnövényként" használják a regoliton, abból a célból, hogy előkészítse a talajt más növények számára. A növény lefedi a Hold és Mars sűrű, mérgező regolitos talaját, ezzel életképes talajjá alakítva azt. Emellett a talaj vízmegtartó képességét is javíthatja, ami elengedhetetlen az űrbeli mezőgazdasághoz.
Tehát mit jelent ez az egész? Nos, ez a Türkiyéből származó növény talán az első lépésünk lehet a további bolygók emberi életre való felkészítéséhez. Az, hogy ez a növény képes túlélni szélsőséges körülmények között, reményt ad az emberek számára a földön kívüli mezőgazdaság jövőjére.
