A baklava, a finom leveles tészta, ropogós diófélék és a mézes szirup kombinációja, egy olyan desszert, amely átlépi a határokat. Hosszú ideje nagyra becsülik nem csak Türkiyében, hanem világszerte is, ez a híres édesség most már számos indiai ember szívét is meghódította. Hogyan került be ez az évszázados történelemmel rendelkező oszmán finomság India élénk édességkultúrájába?

Az oszmán időket megelőző baklava elkészítéséről több elmélete is létezik, közülük a legelfogadottabb az asszír birodalom édességkészítési gyakorlatain alapul, amelyek egészen a Kr. e. 8. századra nyúlnak vissza. Az egykori asszír lakosok, akik a mai Irak, Szíria, Irán, Kuvait és Türkiye területén éltek, olyan módszereket dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a finom, kovásztalan laposkenyér átalakítását apróra vágott diófélékkel és mézzel töltött, vékony rétegekké.

Törökül a filo szó „yufka (jufka)” vagy „yurga”-ként ismert, amely rakott kenyeret jelent. A jufka kifejezés legalább a 11. század óta része a török nyelveknek, amint azt Mahmud Kashgari, a híres lexikográfus és a Diwan Lughat al-Turk, az első átfogó török nyelvű szótár szerzője is leírta.

Eredete az Oszmán Birodalomig nyúlik vissza

A ma oly nagyra becsült baklava oszmán eredetű. A baklaváról tett első említés a 15. századból származik.

Ahogy a tudós és szerző, Mary Isin is megjegyezte a Sherbet and Spices: The Complete Story of Turkish Sweets and Desserts (Serbet és fűszerek: A török édességek és desszertek teljes története) című könyvében: „Az ételek központi szerepet játszottak az oszmánok magánéletében és a közéletben, különösen azok az édességek, amelyek minden osztály és vallás emberei számára szimbolikus jelentőséggel bírtak. Semmilyen társadalmi esemény vagy nyilvános alkalom, így a születés, házasság, vallási ünnepek és hivatalos ceremóniák sem voltak teljesek anélkül, hogy az adott édességek jelen lettek volna.”

A baklava különösen hangsúlyos szerepet kapott a szent iszlám hónap, a ramadán idején, gyakran együtt készítették a güllaç elnevezésű török desszerttel, [amely tejből, rózsavízből, gránátalmából és egy speciális típusú tésztalapból áll.] és jókívánságként osztották szét. Isin továbbá azt is megjegyezte, „az édességeket a janicsárok adták át a nagyvezírnek, illetve más állami tisztviselőknek hűségük jelképeként, míg a palota ezt egy tál baklavával viszonozta.”

Nem meglepő tehát, hogy a baklava az oszmán uralkodó védnökséget élvezte népszerűsége miatt.

E hagyomány szíve a Topkapi Palota volt, ahol a kivételes készségekkel rendelkező cukrászok készítették az édességeket az uralkodói étkezésekhez. A cukrászati műhelyeket kifejezetten erre a célra hozták létre, ahogy azt Arif és Ozge Samanci szerkesztők is megjegyezték a Török konyha (Turkish Cuisine) című tanulmányukban.

A baklava mindent átható jelenléte az étkezések során egyértelműen mutatja, hogy „a palota kedvenc édességei időnként a baklava, máskor pedig egy édes péksütemény, az úgynevezett rikak baklava voltak.”

Az 1688-ból származó palotai étkezési nyilvántartások is bizonyítják a cukor, liszt, diófélék és méz gyakori használatát, megerősítve a cukrászati termékek, köztük a baklava rendszeres készítését.

Ahogy az Oszmán Birodalom terjeszkedett, a török étkezési hagyományokra is kihatottak a helyi konyhák, ezáltal hibrid ételeket létrehozva. Egy példa erre a finom bécsi rétes, amely a török filo tésztából származik.

A bécsi konyhában 1683 után jelent meg, egy olyan időszakban, amikor az oszmán hadjárat során legyőzték az osztrák uralkodót. Azóta a baklava, és az abból kifejlesztett egyéb desszertek egyre népszerűbbé váltak nem csak Európában, hanem más területeken is.

Ahogy Isin írja: “ … A finom baklava elkészítésnek [jele] az, hogy egy magasból leesett érmének át kell hatolnia a körülbelül 80 áttetsző rétegen, elérve az alatta lévő tálat, egy olyan próba volt, amit a török szakácsoknak le kellett tenniük ahhoz, hogy mesteri rangra lépjenek," és India imádja a mesterséget, különösen, ha az ételről van szó.

Ez, az Oszmán Birodalomhoz köthető édesség, amelynek manapság a hagyományos diós és pisztáciás változatai mellett csokoládés változatai is vannak, - nem is beszélve a serbet helyet hideg tejjel készült baklaváról - továbbra is hatalmas népszerűségnek örvend. Ha ön is ellátogat Türkiyébe ne feledje el kipróbálni.